Bors - A Mauna mellékági házőrzője - a szívtipró

Bors, Timi kutyusa, aki bár mellékágon, de ő is vérbeli Mauna háziállat, pláne, hogy amikor a gazdi dolgozik, akkor ő is elkíséri a műhelybe és segít neki. Leginkább abban, hogy ne essen orra pár bakanccsal a kezében amikor páros lábbal kell kicsi Borst átugrálni. (Némiképp könnyebb átugrani, mint körbefutni amúgy)

(Ilyen a mini Bors úttorlaszként......most már kitakarja a teljes ajtót  )

Amikor 12 év után eltávozott Timi szeretett kutyusa, kis idővel ezután lett a család oszlopos tagja Bors a labrador kisfiú, baba kutyus. Bár törzskönyvezett, fajtatiszta Labrador – sokan mondják, hogy nem is hasonlít labrador társaira- ez az, ami kicsit sem érdekel minket, mert imádjuk úgy ahogy van 

… lássuk Bors történetét…

 

Hello, Bors vagyok.
Ahogy olvasom, azt már a gazdim elmondta, hogy úgy nézek, mintha, azaz mégsem.
Az van, hogy én imádom őket. Véleményem szerint, nem kicsit maximalista a csaj, de ahogy majd látjátok simán le lehet venni a lábáról.  Más kutyáknak ezt nem ajánlom, mert ő az én gazdám és ennyi…. Amúgy meg házas is és van kisgazdám is szóval… eszedbe se jusson 

Nah szóval a történetem:

Nincs mit titkolni… jó, hát nem vagyok egy gyors vonat, ezért is hívnak amúgy kutyának és nem vonatnak. Komótosan, nagyon meggondoltan teszek bármit is. Nem is említve, hogy ezeknek simán 3 másodpercenként változik a véleményük… „Bors! Menj a helyedre… Jó akkor, maradj itt, csak ne menj ki a kapun….” – mondanom sem kell, hogy ha mindent elsőre megcsinálnék, egész nap rohangálnék össze-vissza, mert mindig mást akarnak. Nah, pont ezért az az én stratégiám, hogy ha valamit 3x mondanak, akkor sanszosan azt úgy is gondolják és nem találnak ki mást mire mondjuk megmozdulnék.

A csaj karácsonyra kapott egy képet rólam, én voltam a virtuális ajándéka, azzal a széljegyzettel, hogy ha akarod, a Tiéd lesz. Nem is értem, hogy az őrült cuki bóbitás fényképem láttán miért nem szeretett belém rögtön. Jó hát, válogatós, ezért eljött megnézni.
Ez kb. olyan mint Tinderen, az első randi.

Amikor először láttam a spinét, kicsit magam alatt voltam. Sorban jöttek az új gazdik és kiválasztották, az amúgy erősen hiperaktív tesóimat, akik mindenre ráugrottak, ami élt és mozgott.  Majd jött a gazdi Timi. Hát, a csajnak voltak elképzelései :D … olyan kutyust akart, aki okos, szót fogad, életvidám, meg minden – konstatáltam, hogy túl sok szerelmes kutyaregényt olvashatott, de mivel szimpi volt, úgy gondoltam leveszem a lábáról. Ültem a sarokban szétcsúszott lábakkal, laza testtartásban, belőtt, égnek álló séróval, amúgy pont annyit mozogtam, amennyit épp kellett. Ebben az esetben kb. max annyit, hogy összerendezzem a szétcsúszott alkatrészeimet. Azt hiszem elsőre nem vettem le a lábáról, de…

Most figyelj, mondom, hogy kell csajozni (ha ember vagy, ezt a taktikát, nem ajánlom, mert akkora sallert kapsz, hogy két napig egy irányba mész- de én kutya vagyok, nekem ezt szabad és hát mit szépítsem, baromi hatásos volt).
Kezdjük, ott, hogy amikor oltári bénán elfüttyenti magát, (annyira, hogy a többi kutya füle botját sem mozdítja), akkor odamész farok csóválva (mondom!-ha ember vagy meg se próbáld!)  és egy jól kiszámított pillanatban úgy pofán nyalod, hogy a szeme is bepárásodjon. Nem röhög! Komolyan bevált. 

Most már közel egy éve vagyok az egyetlen és kedvenc kutya a házban, és a Maunában. Jó, a Maunában két másik bennfentes kutya meg egy macska is van, de ők nem érdekelnek. Tücsök kutya baromi jó fej, de ő meg fél tőlem. Azt mondjuk még nem értem, hogy miért. Talán zavaró lehet, hogy kb. 4x akkora vagyok mint ő, de mint tudjuk a méret nem számít... (azt nem mondom el, hogy ezt hol hallottam, mert a végén nem kapok vacsorát) Szóval…. Tücsökkel kapcsolatban még kivárok, szerintem előbb vagy utóbb, jó haverok leszünk.

Puszi, pacsi....