Muki - a babahöri

Ő itt Muki, Hajnalka kolléganőnk házi kedvence…

Sziasztok, Muki vagyok….

Azt hiszem úgy, 4 hónapos lehetek, de a fene sem számolja.
Miután megszülettem egy családhoz kerültem, ahol állítólag nagyon vártak, de később azt mondták, hogy nem kellek, mert unalmas vagyok, mindig alszom, éjszaka hangoskodok és semmit sem lehet velem csinálni ☹ így visszakerültem a tenyésztőhöz. Ő nagyon cuki kiscsaj, nagyon szeretett, megengedtem neki, hogy kézben tartson meg minden, de hát megrendült a bizalmam az emberekben és kicsit szomorkás is voltam.

Egyik nap, hallottam a cuki csajt beszélni valami telefonon, hogy hát itt vagyok én és akkor nem kell várni amíg megszületik az új alom, és bár nem vagyok újszülött, de határozottan baba vagyok még és aranyos és kézhez szokott is. A telefon másik végén azt mondta a valaki, hogy ha nem kellek senkinek, akkor neki biztos, hogy kellek, mert nem maradhatok árva. Eltelt pár nap és eljött értem a házisárkány. Nem én neveztem el őt így, ő mondta nekem egyszer, hogy: „ Nah itt a házisárkány, hozott neked finom almát” szóval… szerintem ez a neve, hogy házisárkány. Van még egy mély hangú is, ő Kristóf, ő felnőtt gyerek -bármit is jelentsen ez. A lényeg a lényeg, hogy mindig kapok valami finomságot tőlük.

Nem adtam magam könnyen az elején, mert amikor hozzám szóltak akkor beszaladtam a kuckómba vagy kényszeresen elkezdetem ezerrel hajtani a kerekemet, nehogy már azt higgyék, hogy szólnak én meg rohanok… -büszkeség is van a világon, nah, meg a kicsi lelkem is összetörte az előző gazdám. Honnan tudjam, hogy ők milyenek, fő az elővigyázatosság! Jó, jó, amikor valami finomságot hoztak, akkor azért mentem, mert ha nem, akkor buktam a finomságot, azt azért meg csak nem engedhetem meg magamnak. Ahogy telt az idő megengedtem néha, hogy megsimogassanak, mármint akkor, ha kaptam finomságot, vagy akármit-bármit.

Szerintem a házisárkány rendmániás. Ezt onnan tudom, hogy minden reggel köszön nekem, nem nagyon zavarja, hogy aludnék, szóval zaklat, majd mindent a helyére tesz a kecómban, mármint ahogy ő gondolja, hogy ott van a helye. Mivel én nagyon bírom a házisárkány fejét ezért a kedvére teszek, bármennyire is melós feladat, de fontos, hogy örüljön a kis hülye. Így aztán minden éjszaka rátolom a futó kerekemet a lépcsőre, aminek így baromi hangos, olyan darálós hangja lesz, majd felborítom a műanyag tálamat és ha sikerül azt is rátolom a kerékre, hogy még jobb hangja legyen és végül az emeleti házamat felborítom és lerugdosom a földszintre. Nehogy már unatkozzon a házisárkány reggel. Jah, meg ha ezt nem csinálom, azt hiszi, hogy beteg vagyok és halálra izgulja magát egész nap, pedig csak fáradt voltam éjszaka ezt a sok melót elvégezni a kedvéért és inkább aludtam.

Szóval az van, hogy most nekem jó és nem is vagyok unalmas és szerintem hangos sem. A házisárkány meg nagyon cuki, szóval beadtam a derekam és rohanok, ha szól, jó hát kicsit puhány lettem, mert már akkor is megyek, ha nincs kaja, de kell a törődés nekik, a szeretet állítólag gyógyít, hát akkor rajtam ne múljon, hagyom, hogy szeressenek 

Az utóbbi időben baromi fárasztó napjaim vannak, mert egész nap itthon van mind a kettő, képtelenség a kedvükbe járni, mert valami home office van meg online suli. Hiába rohangálok, hogy „hello itt vagyok, vegyél már ki, most pont megszeretgethetnél” – csak a világító dobozt bámulják, mikor meg aludnék akkor ide jönnek és szövegelnek össze vissza. És ezt mind felváltva.

Ezt nem lehet idegügyileg bírni! Mondom én, hogy folyamatosan zaklatnak. Csoda, ha a kuckómból kifelé jövet, fél úton elalszom? Nah, ezek, meg sírva röhögnek rajtam. Fogalmatok sincs mennyire elfáradok az utóbbi napokban, de ezekről majd később. Most megyek aludni, mert lassan kezdődik az éjszakai műszak, tudod, amikor át kell rendezni a ketrecet, hogy a házisárkány home office előtt boldog legyen.