Szöcske - a Mauna rangidős kutyusa

Az úgy kezdődött, hogy a 6-7 évvel ezelőtt a fodrásznál megláttam Mollyt, aki egy nagyon jól nevelt nyugodt kis kutyus volt. Mondanom sem kell rögtön bele szerettem és alig vártam, hogy otthon elmesélhessem a fiúknak (nevük elhallgatását kérték), hogy megismertem Mollyt, a világ leg jól neveltebb kutyáját. Ahogy beszéltem, tágra nyílt (kétkedő) szemek néztek rám, hogy mégis mi történhetett a fodrásznál, ami ennyire feldobott. Őket nem hozta annyira lázba a történet, mint engem…. illetve csak látszólag nem.

Teltek múltak a hetek, már-már el is felejtettem a mi kis megismerkedésünket Mollyval, amikor is egy tavasz végi gyönyörű napon haza nem értem és ott várt egy fekete-fehér kis gombóc, aki úgy pattogott örömében mint egy szöcske….. de nézzük az ő történetét Szöcske szemszögéből…

 

Szöcske vagyok… a családom szerint, úgy ugrálok, mint egy szöcske. Szerintem ez úgy amúgy rágalom, fogalmam sincs, hogy lehetne még ugrálni, mint ahogy én csinálom. Én vagyok a rangidős a családban, mármint kutya fronton és szerintem a főnök is. Állítólag az én fajtám a Border Collie egy nagyon fegyelmezett és szófogadó fajta. Tekintve, hogy fogalmam sincs, hogy ez mit jelent ezért azt gondolom, hogy nem ér olyat elvárni tőlem, amiről azt sem tudom, hogy mi az az.

Én jelentem, a kisgazdáimtól tanultam mindent IS! Az úgy kezdődött, hogy anyu (a kis gazdáim így hívják) amikor azt mondta, hogy: Fiúk, pakoljatok el a szobátokban – akkor ők azt mondták, hogy oké. Tevőlegesen elindultak és úgy csináltak mintha… de amúgy meg leültek számítógépezni… Aha… én vettem az adást. Úgy kell csinálni, mintha, de közben meg azt csinálod azt, amit te akarsz, mármint az én esetemben, amit én akarok. Szerintem ezt baromi jól is csináltam, de anyám azt találta mondani, hogy neveletlen vagyok így elvitt kutyasuliba. 

Nah, mondom ez nagyon jó lesz a végén ki fog derülni, hogy nem is vagyok jól nevelt vérvonali örökölt ágon és féltem, hogy jó kutyát csinálnak belőlem. De nem az oktató azt mondta, hogy nem a kutyákat tanítják itt, hanem a gazdákat, hogy jól tudják irányítani a házi kedvencüket. Hát én percekig fetrengtem a röhögéstől, meg szaladgáltam össze-vissza, hogy ezt jól benézte a spiné. De ha meg kell őt nevelni, én tuti nem állok az útjába. Ez így is történt. Minden hétvégén jártunk kutyasuliba, ami szerintem csak fedőnév, mert vigyázni kell a gazdik lelkivilágára, azt azért ciki lenne mondani, hogy gazdi nevelde

Vártam, hogy a gazdi megnevelődjön, addig meg bandáztam a többiekkel, pattogtam, szaladgáltam meg minden, ami eszembe jutott. De hááát, hiába teltek a napok, ő nagyon nem akart megnevelődni és néha kicsit szomorkás is volt minden kutyasulis buli után és komolyan megsajnáltam őt. Már nekem sem volt kedvem bulizni ezért inkább elkezdtem követni őt mindenhova, tudomást sem véve a többiekről. Ha megállt, megálltam, néha még le is ültem, nehogy már elfáradjak a nagy gazdi nevelésben, mert a végén nem lesz erőm otthon romokba dönteni mindent. Egyre jobb kedve lett minden kutyasuli után, így azt gondoltam, francba a haverokkal, csak az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.

Jó hát bevallom nem lehet mindig a kedvébe járni, mert most meg azt mondja mindig, hogy miért mindig ott vagyok, ahol ő és ráadásul még láb alatt is. Hát könyörgöm, nem ezért jártunk kutyasuliba, hogy kövesselek? A fene sem érti ezeket, de komolyan.

A lényeg a lényeg, hogy én voltam a ház ura, amíg meg nem jelent a kis csöves Tücsök.
Sohasem felejtem el azt a napot, amikor a kis gombóc megérkezett. Csak szimatoltam és azon tűnődtem, hogy mikor tűnik már el a büdös fr@ncba innen.  Jelzem, nem tűnt el… itt maradt és azt hiszi, hogy ő a főnök  -ami nettó rágalom!