Herkules - a Mauna troll cica

 

Akkor kezdjük az elején.....
Herkules vagyok – szerintem itt be is fejezhetnénk a sztorit, mert hát… mindenki tudja milyen klassz gyerek Herkules, kb. majdnem annyira, mint én. Csak szólok, hogy semmit sem von le fényemből, az, hogy én egy herélt macska vagyok. Maximum kevesebbet csavargok és kevesebbet verekszem, ami amúgy így sem kevés, de ezt most hagyjuk is. Védem a területet nah….

Jelzem, hogy semmi kedvem sincs mesélni semmiről sem, meg amúgy is kicsit meg vagyok sértődve, hogy én vagyok az utolsó, akit bemutat anyám. Jó, állítólag még valami hörcsögről is lesz szó, azt már nem is mondom, hogy ez mennyire vérlázító számomra. Még, jó, hogy utánam jön a kis izé…. – nah csak ismerjem meg, majd jól móresre tanítom. (Bár állítólag ketrecben van és amúgy még sohasem látogatott meg minket, de ami késik, szerintem tuti nem múlik.

Szóval, az úgy volt, hogy…. A Mauna Műhely szomszédságában születtem, az utcában. Sokan azt mondák, hogy anyám (mármint a macska anyám) némiképp laza erkölcsű volt, pedig csak „carpe diem” életet élt, ami még szerencse, mert, hogy így születhettem meg én.  A baj, ott kezdődött, hogy állítólag nem kívánt gyermek, azaz macska voltam, így elég esélyes volt, hogy állatorvosnál végzem és elaltatnak, mert hát az akkori gazdáim költözni készültek.

Ezért összeszedtem minden macska bájomat, cukiságomat és letámadtam a rendszeresen arra mászkáló ember gyereket Benedeket, akit már rég kinéztem magamnak és megpróbáltam megfűzni, hogy azonnal szeresen belém és vigyen haza, bárhol is van az a haza, mert hát én altató nélkül is kiválóan tudok aludni bárhol és bármikor. Elsőre ez nem jött össze, mármint a belém szeretés, ezért többször próbálkoztam. Állítólag, aki kitartó az eléri a célját. Jelzem ez tényleg így van.

Benedek megfűzte a tesóját Bálintot, hogy akkor most minden pénzüket költsék macska cuccokra, hogy én oda költözhessek és meg legyen mindenem. Nem szóltam neki, hogy nekem elég, ha van kaja, meg akármi, ahol lehet aludni és mondjuk az sem hátrány, ha meleg van. A fő fontos, amúgy a kaja, az alvás dolgot bárhol meg tudom oldani, mert bármire azt mondom, hogy ez akkor most az én helyem.

A nagy tervnek, már csak az a része volt hátra, hogy a gazdit, azaz Pannit, akit mindenki anyának hív, még meg kellett győzni, hogy az amúgy kutya párti családban én teljesen nélkülözhetetlen vagyok.  Nem tudom ezt, hogy oldották meg a fiúk, de jelentem: Sikerült!

Már lassan 2 éve Mauna cica vagyok. Mivel nem akarom a családot cserben hagyni ezért, mindent ellenőrzők. Ez értsd úgy, hogy amibe bele mászni, abban bele mászok, akár bakancs, akár doboz. Itt minden doboz, az én méretem és hívhatnánk cica doboznak is, amit néha kölcsön adok a bakancsoknak. Ahogy az alábbi képen látod belemászás ügyileg pont megfelelő a virág váza, a kenyérsütő gép, vagy akármi is.

Táskákba is szeretek bele mászni, de erről majd később… most megyek és megfélemlítem a kutyákat, mert szerintem elkanászodtak, tekintve, hogy Tücsök épp most parádézik, hogy megzabálja a kajámat, amit későbbre hagytam. Nah, hát néha rendet kell tenni, hogy mindenki tudja a dolgát. Utána megyek és megverem a szomszéd macskáját, mert…. mert csak úgy. Szerzek néhány sebet és napokig sajnáltatom magam majd és élvezem, hogy mindenki engem szeretget. Amikor elhangzik, a: „Megyünk a dokihoz” mondat… akkor meg gyorsan meggyógyulok és újfent jól elgyepálom az egyik szomszéd macskát.

És akkor most mutatok egy képet, ahol állítólag rendes cica vagyok. (mondjuk emlékeim szerint, azért pihenek ilyen cukin mert baromira levertem minden cserepet az ablakból és kicsit tartottam tőle, hogy lebukok…. - szerintem nem jöttek rá )